Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1881. február 9-én távozott az élők sorából az orosz irodalom nagy klasszikusa, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, író.
 |
Bátyjával, Mihaillal a pétervári Hadmérnöki Intézetben tanult, s bár tanulmányaiban sikeres volt, érdeklődése már egyre inkább az irodalom felé irányult. Első kisregényét 1845-ben írta meg, és a Szegény emberek nem csak az olvasók, hanem a kritikusok tetszését is elnyerte. Ám az a 1846 és 1849 között szerzett pétervári témájú elbeszélések már nem váltottak ki ekkora ovációt.
Szépen ívelő karrierje gyorsan megszakadt, amikor a cári rendőrség 1849-ben letartóztatta. A Petrasevszkij-kör 21 elfogott tagja közt Dosztojevszkij is szerepelt, s a többiekkel együtt őt is golyó általi halálra ítélték. Csak a vesztőhelyen, az utolsó pillanatban kapott kegyelmet, így nem a halál, hanem "csak" egy szibériai száműzetés várt rájuk. Dosztojevszkij négy év kényszermunkára az omszki erődbe került, majd 1858-ig Szemipalatyinszkban teljesített katonai szolgálatot. 1857-ben megházasodott, majd feleségével együtt 1859-ben visszatért Szentpétervárra, ahol családja eltartására igyekezett ismét elismert íróvá válni.
A börtönélmények írói és gondolkodói pályáján is nyomott hagytak, és szenvedései következményeként mélyen hívő emberré vált, aki tiszteli a fennálló rendet és az egyszerű emberek messiási küldetésében hisz. A Vremja, majd az Epoha című folyóiratokban publikált, az előbbiben volt először olvasható a börtönévek iszonyatát felidéző Feljegyzések a holtak házából, majd a Megalázottak és megszomorítottak című regényei. E sikerek indították el nyugat-európai körútjára, Angliába, Németországba, Franciaországba és Itáliába. Ott szerzett élményeit a Téli jegyzetek nyári élményekről című munkájában írta meg. Miután hazatért, gyógyulás címén távozott ismét, de valójában leküzdhetetlen játékszenvedélyét kívánta kielégíteni. Ebből született A játékos című kisregénye.
Az 1864-es év több tragédiát is tartogatott számára. Feleségét és Mihail bátyját is elvesztette, a Vremját is betiltották, a szerencse a játékban is elhagyta, így, hogy adósságait csökkenthesse, kegyetlen tempóban kezdett dolgozni. Nagyregényeket írt. A Bűn és bűnhődést 1866-ban fejezte be, majd az emberi lélek, a mérhetetlen nyomorúság és szenvedés tökéletes ábrázolásához látott.
Szép lassan élete is rendeződött, újból megházasodott, s Anna Sznyitkina, ki eleinte csak regényeinek lejegyzésében segített, meleg szeretettel gondoskodott a sokat betegeskedő íróról, és hosszabb külföldi útjaira (Németország, Svájc, Itália) is vele tartott.
Az egyre betegebb író külföldön is dolgozott, A félkegyelmű című regényét Firenzében fejezte be, majd 1869-ben kidolgozta egy öt önálló részből álló regény tervét, amelynek az Egy nagy bűnös élete címet adta. A mű ugyan nem készült el, de utolsó regényeiben a vázlatban szereplő alakok, jelenetek sokaságát használta fel. 1872-ben befejezte egyik legnagyobb hatású regényét, az Ördögöket, majd miután hazatért, megírta A kamasz című regényt, amelyről maga az író is elismerte, hogy gyengébbre sikerült a többi nagyregényhez képest.
Az 1870-es évek végén még sikerült befejeznie A Karamazov testvéreket, majd néhány hónappal a regény megjelenése után, 1881. február 9-én meghalt.
