Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Az egyik legnagyobb orosz író, sokak szerint az egzisztencializmus szülőatyja papi családba született Moszkvában, 1821. november 11-én. Édesapja a moszkvai szegénykórház orvosa volt, kemény, kegyetlen ember, kit jobbágyai épp bánásmódja miatt öltek meg. Gyermekeit hadmérnöki pályára kényszerített, mit Fjodor Mihaljovics 1838 és 1843 között el is végzett, de aztán egy év elteltével sürgősen el is hagyta a pályát, és minden erejét az irodalomnak szentelte. Apja halála után nem sokkal megjelentek nála az epilepszia első tünetei, amely betegség egészen élete végéig elkísérte.
Hajlamos volt az önmarcangolásra, mit nehéz életkörülményei csak fokoztak. Nyomorúságos körülmények között írta meg első kisregényét 1845-ben, a Szegény embereket, mit máris általános elismerés fogadott. 1847-től részt vett egy illegális nyomda létrehozásában, melyért 1849-ben letartóztatták, s a kegyetlen börtönéről hires Péter-Pál erődben tartották fogságban. Már az akasztófa alatt állt, mikor felolvasták a cár megkegyelmező rendelkezését. Ítélete négy év kényszermunka lett Szibériában, amelyet 1850-1854 között töltött el. 1854-es szabadulása után bevonult katonának, és 1859-ig teljesített szolgálatot.
 |
Akkor visszatért Szentpétervárra, és testvéreivel folyóiratokat alapított, mik remekül is működtek, míg az egyiket egy cikk miatt a cári kormány be nem tiltaott, a másik pedig csődbenem ment. Dosztojevszkij súlyos adósságokba keveredett, miket játékszenvedélyével csak növelni tudott. Magánélete egészen addig nem volt szerencsésnek mondható, míg egy meggondolatlanul kötött szerződés miatt kénytelen nem lett elképesztően rövid idő alatt regényt írni. A határidő teljesítése érdekében gyorsírónőt fogadott, ki később felesége és igaz társa lett.
1867-71 között külföldön élt, majd hazatérve sorra jelentette meg műveit. 1880-ban még nagy visszhangot keltő beszédet mondott a moszkvai Puskin-ünnepségeken, majd nem sokkal később, 1881. február 9-én meghalt Szentpéterváron.
